| Author: | Szombathy Ildikó Éva | ISBN: | 9789634434665 |
| Publisher: | Publio Kiadó | Publication: | July 5, 2018 |
| Imprint: | Language: | English |
| Author: | Szombathy Ildikó Éva |
| ISBN: | 9789634434665 |
| Publisher: | Publio Kiadó |
| Publication: | July 5, 2018 |
| Imprint: | |
| Language: | English |
Kedves olvasó, ha szabad embernek születtél, vagy egyike vagy azoknak akik túlélték a kommunizmus kegyetlenségeit, talán szívesen olvasod a meghurcolt Szombathy család igaz történetét.
1946-ban születtem Erdélyben, Kovászna megyében, Sepsiszentgyörgyön. Egyetlen gyermeke vagyok néhai Szombathy Gábornak és Korinának. Negyven évig a kommunista terrorban éltem, 1986 decemberében sikerült az Amerikai Egyesült Államok szabad földjére lépnem, gyermekeimmel, Zsomborral és Melindával.
A kommunizmus kegyetlenségei a mi családunkat se kimélte meg. Nagyajtáról emeltek ki a kommunisták 1949 márciusában, kényszerlakhelyre hurcoltak, először Sepsiszentgyörgyre, ahonnan nekem sikerült eljutnom nagyszüleimhez Besenyőre. Szüleimet tovább vitték Dobrogeaba, a kietlen, tövises, zord éghajlatú Peceneaga és Puiernita tanyákra. Én láttam Puiernitat, mert ott töltöttem egy hónapot és tapasztaltam azokat az embertelen körülményeket, amelyekben a kiemelt földbirtokosokat kényszerítették élni és dolgozni. Édesanyám tizenhárom tehenet gondozott, takarított és tizenkettőt fejt naponta háromszor. Édesapámot onnan is tovább szállították, a marosvásárhelyi, majd a békási börtönbe.Családunk szétszakítása és a könyörtelen életmód miatt a reménység sugara az átélésért, szabadulásért és családegyesítésért gyakran kétségesnek tűnt, édeasnyám szavait idézve: „Azt hittem nem élem túl, de az ember sokat kibír”.A szétszakadás ideje alatt a rokonoknál kaptam menedéket, de csillapíthatatlan vágy emésztett szüleim után. Isten kegyelméből szüleim megérték szabadulásukat, családunk egyesült, de lelkemben a fájdalom nem szűnt meg családom meghurcolása és a kizsákmányolónak nevezett kisgyermek hányatott élete miatt.
Tisztelettel és szeretettel ajánlom életem könyvét az olvasónak, kérve, hogy szabadságát értékelje és bizalmát Istenbe helyezze
Kedves olvasó, ha szabad embernek születtél, vagy egyike vagy azoknak akik túlélték a kommunizmus kegyetlenségeit, talán szívesen olvasod a meghurcolt Szombathy család igaz történetét.
1946-ban születtem Erdélyben, Kovászna megyében, Sepsiszentgyörgyön. Egyetlen gyermeke vagyok néhai Szombathy Gábornak és Korinának. Negyven évig a kommunista terrorban éltem, 1986 decemberében sikerült az Amerikai Egyesült Államok szabad földjére lépnem, gyermekeimmel, Zsomborral és Melindával.
A kommunizmus kegyetlenségei a mi családunkat se kimélte meg. Nagyajtáról emeltek ki a kommunisták 1949 márciusában, kényszerlakhelyre hurcoltak, először Sepsiszentgyörgyre, ahonnan nekem sikerült eljutnom nagyszüleimhez Besenyőre. Szüleimet tovább vitték Dobrogeaba, a kietlen, tövises, zord éghajlatú Peceneaga és Puiernita tanyákra. Én láttam Puiernitat, mert ott töltöttem egy hónapot és tapasztaltam azokat az embertelen körülményeket, amelyekben a kiemelt földbirtokosokat kényszerítették élni és dolgozni. Édesanyám tizenhárom tehenet gondozott, takarított és tizenkettőt fejt naponta háromszor. Édesapámot onnan is tovább szállították, a marosvásárhelyi, majd a békási börtönbe.Családunk szétszakítása és a könyörtelen életmód miatt a reménység sugara az átélésért, szabadulásért és családegyesítésért gyakran kétségesnek tűnt, édeasnyám szavait idézve: „Azt hittem nem élem túl, de az ember sokat kibír”.A szétszakadás ideje alatt a rokonoknál kaptam menedéket, de csillapíthatatlan vágy emésztett szüleim után. Isten kegyelméből szüleim megérték szabadulásukat, családunk egyesült, de lelkemben a fájdalom nem szűnt meg családom meghurcolása és a kizsákmányolónak nevezett kisgyermek hányatott élete miatt.
Tisztelettel és szeretettel ajánlom életem könyvét az olvasónak, kérve, hogy szabadságát értékelje és bizalmát Istenbe helyezze
